A pusztavacsi akác

Az Erdészeti Lapok 1962. októberi számának hátlapján hatalmas akác fényképét láthatjuk a következő szöveggel: "Legöregebb akácfánk - 18 m magas, 5 m törzskerületű, becsült kora 100 év (Budapesti Áll. Erdőgazdaság, Pusztavacs)

[1.]

Ugyanezt a fényképet megtaláljuk Keresztesi Béla 1968-ban megjelent Magyar Erdők című könyvében is. Leírja, hogy a fa a Pusztavacsi Erdészet udvarán áll. [2.]

A Bartha Dénes-féle 1994-es lista is említi. [3.] Itt már azt írják róla, hogy egészségi állapota rossz. Nem gondoltam volna, hogy még mindig élhet, de a fát sikerült felkutatni, ma is áll. Törzskörmérete 545 cm.

Érdemes összehasonlítani a két képet. Érdekes, hogy az akác a tőle jobbra található fára támaszkodott már 50 éve is, csakúgy, mint most. Valószínűleg ez mentette meg a teljes kettéhasadástól.

Források:
1. Erdészeti Lapok (Az erdő) http://erdeszetilapok.oszk.hu/00449/pdf/
2. Keresztesi Béla: Magyar erdők(1968)
3. http://oregfak.emk.nyme.hu/

Az alcsúti akác

Az 1980-as évek elejéig az alcsúti akác volt az ország legöregebb akácfája. Papp József 1955-ben azt írta róla, hogy elöregedő odvas fa, törzskörméretét pedig 555 cm-nek mérte. [1.] Vajda Ernő pedig a fák életkorát elemezve említi: "Hozzá kell azonban tennem, hogy a különböző fajhoz tartozó fák vonatkozásában az öregkor viszonylagos fogalom: az akác, a fehér szeder, a mézgás éger, a jegenyenyár ritkán éri el a 120, legfeljebb 150 évet; a nyír, a tatárjuhar, a fehérfűz és sok más fa 200 évig is él; ezzel szemben a kocsányos tölgy elérheti nálunk az ezredik esztendőt is, a gesztenyefa, a diófa, a hársak és platánok is eljutnak az ötszáz-hatszázadik esztendőhöz. Így a 130 év körül tartó alcsúti akác talán "öregebb", mint az ezer év körüli életerős zsennyei tölgy. [2.]

1965 októberében:

[3.]

70-es évek:

[4.]

80-as évek:

"Az utolsó felvétel az ország egykor legöregebb akácfájáról. 1983 elején a vihar tőből kidöntötte."

[5.]

Források:

1. Magyarországi faóriások és famatuzsálemek (http://oregfak.emk.nyme.hu/index.htm)

2. - 3. Dr. Vajda Ernő: Öreg Fák (1969)

4. Papp József: Magyarország védett területei - Növény-és állatritkaságok (1975)

5. Arborétumok országszerte (1984.) szerk.: Mészöly Győző

A galgamácsai öreg tölgy

Galgamácsa határában áll az a tölgyfa, melyet Mátyás király és Mária Terézia fájának is neveznek. [1. 2.]

1966 márciusában:

[3.]
[4.]

2007. februárjában. A fa törzskörmérete ekkor 615 cm volt:

Források:

1. Magyarországi faóriások és famatuzsálemek (http://oregfak.emk.nyme.hu/index.htm)

2. - 4. Dr. Vajda Ernő: Öreg Fák (1969)

Storcz-fa

A Storcz-fa egy kocsányos tölgy Bag határában, mely a hírek szerint már elpusztult. Bartha Dénes 1994-es gyűjtésében még szerepel egy bagi tölgy 548 cm-es körmérettel [1.], valószínűleg ugyanez a fa. A tölgy már 1968-ban is odvas volt, melyről Vajda Ernő készített fényképeket. Ö 350 évre becsülte a fa korát.

A fa 1968 októberében:

[2.]
[3.]

Források:

1. Magyarországi faóriások és famatuzsálemek (http://oregfak.emk.nyme.hu/index.htm)

2-3. Dr. Vajda Ernő: Öreg Fák (1969)

Az ásványrárói nyárfa

A szép fekete nyárfát a település határában, a kálvária előtt láthatjuk. Ma is gyarapodó, egészséges fa, melyet sokan a Szigetköz legöregebb és egyben legnagyobb nyárfájának tartanak. Biztosan nem a legnagyobb és valószínűleg nem is a legöregebb (-> http://www.dendromania.hu/index.php?old=fotok, 2009. szeptemberi galéria), de biztosan a legismertebb. Már az 1974-es Lányok évkönyve is szerepeltet róla egy képet a Szigetköz bemutatásánál.

[1.]

Ma a fa törzskörmérete nem sokkal marad el a 6 métertől. Jelenlegi állapotáról itt is láthatunk képeket.

Forrás:

1. Lányok évkönyve '74 (összeállította: D. Nagy Éva) (1973)

A gyulai Erkel-fa

A nevezetes fáról az 1963-as Kertészeti Lexikonban is olvashatunk:

"Erkel-fa. Gyulán, a Várkert-parkban idős mezei juhar (Acer campestre L.) őrzi a híres magyar zeneszerző emlékét."

Az 1968-as kiadású Gyulai városismertetőben található képen még nagy koronájú, viszonylag egészséges fát láthatunk. (A kép valószínűleg évekkel korábban készült.):

A kis füzetben ez áll:

"A Várfürdő parkjában középen áll az ún. Erkel-fa vagy Bánk bán-fa. Erkel Ferenc gyulai születésű nagy magyar zeneszerző szívesen töltötte szabadságát gyulai rokonainál. Nagyon szeretett a kastélykert lombos fái alatt dolgozni. A Bánk bán és részben a Brankovics című operája zenéjét itt írta ennek a több, mint másfélszáz éves, terebélyes fának árnyékában. A fát, melyet a Természetvédelmi Tanács védetté nyilvánított, emléktábla jelöli." [1.]

Balogh András így ír a fáról:

"A hatalmas mezei juhar alatt komponálta Erkel a Bánk bán dallamait Békésgyulán. Erről a fáról készült a bemutatott rajz. (Sajnos időközben egy nagy vihar erősen megrongálta az emlékfát.) Rapaics Raymund "Öreg fák, ősi legendák" c. tanulmányában a békésgyulai Erkel-fát platánnak írja (1929-ben). Lehetséges, hogy ilyen fa is állt a kastély parkjában."

[2.]

Különös, hogy Balogh András ezt írja, hiszen nem messze az Erkel-fától áll egy 7,5 méter körméretű platán, mely már évtizedekkel ezelőtt is igen termetes lehetett.

Papp József 1975-ben közel 4 méternek adta meg az Erkel-fa törzskerületét. [3.]

Egy videó, melyen még életében láthatjuk a fát:

http://videotar.mtv.hu/Videok/2009/08/15/19/Nekem_ne_lenne_hazam__Agak_es_dallamok.aspx

Ma már csak a fa borostyánnal befutott csonka törzsét láthatjuk a parkban.

Források:

1. Implom József: Gyulai városismertető (Öt városnéző séta) (1968)

2. Balogh András: Magyarország nevezetes fái (1968)

3. Papp József: Magyarország védett területei - Növény-és állatritkaságok (1975)

A parádi Rákóczi-tölgy

A parádfürdői Rákóczi-tölgy korát 300 évre becsülték. Papp József 1962-ben 770 cm kerületűnek mérte a fa törzsét [1.], fénykorában törzskörmérete 8 méter fölött lehetett. A tölgyről Jandala Attila küldött egy érdekes fényképsorozatot gyűjteményéből a 70-es évek közepétől napjainkig.

1975-ben:

Attila hívta fel a figyelmet a fa tövében látható cserjére, érdemes figyelni a növekedését.

1980-ban:

1991-ben:

A tölgy csonkja 1999-ben. A törzs kéreg nélkül is 785 cm körméretű.

A tölgy emléktáblája:

Források:

1. Magyarországi faóriások és famatuzsálemek (http://oregfak.emk.nyme.hu/index.htm)

2.Panoramio (http://www.panoramio.com/photo/28626207)

Az akarattyai Rákóczi-szil

II. Rákóczi Ferencről számos fát neveztek el, közülük minden bizonnyal az akarattyai szilfa volt a legismertebb. Még az 1910-es kiadású Révai Nagy Lexikona is említi, az Akarattya címszó alatt ez olvashatjuk:

"Keneséhez tartozó puszta Veszprém vm. enyingi j.-ban, (1900) 122. lak, ; u.t. Balatonfőkajár, u.p. Balatonakarattya. A fölötte lévő magaslaton van egy nevezetes szilfa, mely a XVI. sz. elejéről való." [1.]

Kaán Károly 1931-ben megjelent, Természetvédelem és a természeti emlékek című könyvében így ír a fáról:

"A szilfák királya kétségkívül az akarattyai szil (Ulmus campestris), melyet a balatoni nyaralók olyan szívesen keresnek fel. (95. kép.) Eötvös Károly írásaiban igen kedvesen emlékezik meg erről az öreg fáról.¹ „Születése óta - így ír - magánosan áll ott a dombtetőn, Büszkén, védtelenül, viharok és villámok ostromamában." Tényleg fejedelmi és olyan az elhelyezkedése, hogy messze nyugatról, Tihany ormáról is látható.² A fa mellől elragadó kilátás nyílik a Balaton felé. Alig csalódunk, ha feltesszük, hogy olyan ültethette oda, akit elbájolt e pontról nyíló gyönyörű kép és ezért valamiféle tanyát verhetett ezen a helyen, amely mellé azután ezt a fát ültette. A vallásalapok bérletileg hasznosított szántóföldjén álló és szűkre szabott szegényes kerítéssel övezett ennek az öreg fának mellmagassági kerülete 7.42 m. Mellmagassági átmérője 2.36 m. Magassága 22 m. Koronájának átmérője 26 m. A földtől mért 1.30 m magasságban már három hatalmas ágba tagolódik. A szétágazásnál kialakult lapos felületen korhadás keletkezett. Nincs kétségünk abban, hogy a vallás- és közalapítványok intézősége a jövőben fokozottabb gondozásban részesíti ezt a tiszteletre méltó öreg fát, és környezetét is e becses ereklyéhez méltóan alakítja ki."

1.Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül. I. köt.

2.Földváry: Erd. Kíséri. 1928. 325. old.

[2.]

1940-ben még csodálatos lombkoronája volt:

[3.]

Vajda Ernő 1962-es, Fák, ligetek, erdők című művében leírja, hogy a hagyomány szerint egykor II. Rákóczi Ferenc pihent az árnyékában. Korát 400-450 évre becsülte.

[4.]

Az 1963-as Kertészeti Lexikonban is olvashatunk a nagy fáról:

"Akarattyai szilfa négyszázéves öreg szil (Ulmus carpinifolia Gled.) Balatonkenese határában Akarattyán; Rákóczi fájának is nevezik. 22 méter magas, kerülete mellmagasságban 7,5 m. Mint természeti emlék védelem alatt áll."

[5.]

Vajda Ernő másik könyvében, az 1968-as Öreg Fákban is közöl két képet a szilről:

1965. októberében:

[6.]

És 1967. októberében:

[7.]

Balogh András Magyarország nevezetes fái című művében ez áll:

"Kerülete 7,42 m, magassága 12 m, kora mintegy 400 év.

Kaán Károly azt írja, hogy nem nagy bizonyossággal, de talán történeti természeti emlékeink közé számíthatjuk az akarattyai öreg szilt is, bár egészen kizárt dolog, hogy a monda szerint alatta tartották volna meg a kenesei országgyűlést. Lehet azonban, hogy élő tanúja az akkori időknek, és így kevésbé látszik kétségesnek. hogy az 1532-i kenesei országgyűlés már ott találta. Eötvös megközelíti talán a valót, mikor azt írja, hogy a Batthyány, Bessenyei, Kisfa1udy és Nádasdy nemzetségek öregei, főbbjei az akarattyai szilfa előtt poroszkáltak el, mikor a kenesei országgyűlésre igyekeztek. [...]

Az első világháború óta Magyarországon elterjedt szilfavésszel szemben oly kiváló ellenállást mutató fa az utóbbi években sajnos ugyancsak gyors pusztulásnak indult. A kirándulók kényelméért fúrt kút a tápláló talajvizeket elvonta a fa elől, és ez gyengítette el a fa ellenálló erejét. A Mezei Ferenc irányításával folyó körültekintő és gondos intézkedésekkel egy ideig sikerült a további pusztulást feltartóztatni. A beteg ágcsonkokat eltávolították s ezzel megszabadították a fát a betegség közvetlen gócaitól, mely valóban szebb és biztatóbb jelenség volt, mint a betegségtől megtámadott években. Ezek után mégis a mintegy 60-70 %-ban elhalt szilfáink sorsára jutott. 1967 májusában a nagy szélvihar a fa 3 fő ága közül az ÉK-it ledöntötte, 1968-ban pedig már nem hajtott ki."

[8.]

"A balatonakarattyai Rákóczi-szilfa ma már nem él, csak egykori hatalmas törzsének pusztuló maradványait tekinthetjük meg a település parkjában. Rákóczi-fájának a nép nevezi évszázadok óta, mert a rege szerint a nagy fejedelem ehhez a szilfához kötötte ki lovát, és hirdette ki a nép „akarattyát”. Némelyek innen származtatják Akarattya nevét is. Ez azonban tévedés, mert az Árpád-kori oklevelek a községet már 1109-ben Terra Akaratia néven említették. Sőt, azt is tudjuk, hogy Rákóczi soha nem járt a Dunántúlon. Valószínűbb, hogy a róla született legendák legkiválóbb tábornokának, Vak Bottyánnak és az ő alvezérének, Béri Balogh Ádámnak ottani dicsőséges hadjáratai révén kötődnek a fejedelemhez. Elterjedt, hogy a fa tövében tartották 1532. január 1-jén az országgyűlést. Ez aligha igaz, hiszen a fa akkor még valószínűleg nem is létezett.
A Rákóczi-fa meghökkentő méreteket ért el. Még ma is megcsodálhatjuk tönkjének 742 centiméteres kerületét és 236 centiméteres átmérőjét. Valamikor 22 méter magas volt, korát 400-450 évre tartották, ám ez utóbbi adat minden bizonnyal túlzás. Az öreg szilfát már a múlt században is védték és gondozták, s afféle határfa szerepe is volt neki. A balatoni halászok a tihanyi apátsági templom két tornya és a Rákóczi-fa között húzott képzeletbeli vonal segítségével tudták a vízen is meghatározni Veszprém és Somogy megye határát. Ezt a vonalat igen fontos volt mindenkor ismerniük, mert nem halászhattak a szomszédos megye területén.
Az öreg fát 1853-ban villám sújtotta, s fél oldala akkor elhalt. Az 1943-ban védelem alá helyezett fa a második világháború alatt súlyos sérüléseket szenvedett. Lassan pusztulni kezdett, s utoljára 1967-ben zöldült ki; 1969-ben már csak vadhajtásai voltak; 1972-ben konzerválták. A valamikori büszke fának mára csak hatalmas tönkje maradt. Emlékére 1991 júniusában Szabadság-fát ültettek a park közepére. Az egykoron hatalmas szilfa megmaradt tönkjét ízléses fakerítés veszi körül, s mellette a fa emlékét hirdető tábla áll. (A magyarországi települések védett természeti értékei című könyv nyomán)"

[9.]

A Rákóczi-szil emléktáblája:

Eötvös Károly Balatoni utazás című novellasorozatát elolvashatjuk az Interneten is: http://mek.oszk.hu/04900/04924/html/index.htm

Források:

1. Révai Nagy Lexikona

2. Kaán Károly: Természetvédelem és természeti emlékek (1931), Magyar Elektronikus Könyvtár (http://mek.niif.hu/08200/08276/#)

3. StampCircuit (http://www.stampcircuit.com/Closed_Stamp_Auction/showitems.php?dirname=Closed_Stamp_Auction&class=Stamp&sale_id=1584&start_print=0)

4. Dr. Vajda Ernő: Fák, ligetek, erdők (1962)

5. Kertészeti Lexikon (1963)

6. - 7. Dr. Vajda Ernő: Öreg Fák (1969)

8. Balogh András: Magyarország nevezetes fái (1968)

9. Sulinet (http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1999/9933/vadvid/vadvid.htm)

A zilizi tölgy

"Ziliz nevezetessége a több mint ezer éves tölgy, amely a falu fölötti dombon található. Természetvédelmi érték. Sajnos már majdnem elpusztult, többször is belecsapott a villám, és már csak néhány ága van meg, de még mindig él… szerencsére. A régi mendemondák szerint II. Rákóczi Ferenc ehhez a fához kötötte a lovát, amikor átutazóban volt ezen a tájon… ezt a régi öregek mesélték." [1.]

Az itt bemutatott képek nem régiek ugyan, de mindenképpen értékesek, mivel a fát villámcsapás előtti állapotban láthatjuk rajtuk. Hatalmas, kerek koronájú fa volt:

[2.]

Egy kép a 80-as évek közepéről, Molnár Bence jóvoltából:

[3.]

A villám a fa legnagyobb ágait letépte, de két ága valahogy megmenekült. A törzs ugyan kiégett, de a tűz sem bizonyult végzetesnek, így a fa nem a pusztult el. A fa 2008. júniusában:

Források:

1. Wikipédia (http://hu.wikipedia.org/wiki/Ziliz)

2. Edelényi Kistérség honlapja (http://www.edelenykisterseg.hu/latvanyossag/144_0.jpg)

3. Műemlékek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (1987)

A szabolcsbákai hárs

Szabolcsbákától északra, gyümölcsöskertek között található Magyarország legnagyobb kislevelű hársa. Egyik legnevezetesebb fánk, állítólag a Szabolcsbáka címerében látható fa is ezt a fát jelképezi [1.]:

A hárs az eredeti növényzet utolsó hírmondója lehet. Mára az erdőt a gyümölcsös, az őshonos fákat pedig - így a hársat is - az agresszíven terjeszkedő akác és nyugati ostorfa váltotta fel ezen a vidéken. Több helyen is olvashatunk a fáról az Interneten, néhányat változatlan formában idézek. Az idézetekből egy nagyszerű fa tragédiája bontakozik ki.

A Nyugat-Magyarországi Egyetem 1994-es gyűjtése:

" kor: 500 év, kerület: 952 cm, megjegyzés: 1981-óta védett. Lehajló ágai legyökereztek, belőlük újabb hajtások sarjadnak. Vezérágát valamikor levágták. Egészségi áll.: teljesen egészséges"

valamint

" kerület: 860 cm, magasság 16 m, megjegyzés: A törzs 2 m magasan 7 ágra bomlik, melyek földig hajolnak, legyökereztek. 2 ág lehasadt a törzsről." [2.]

Az év fája 1997:

"Hazánk legnagyobb, legyökeresedő ágú kislevelű hársa a Nyírség északi részén, Szabolcsbáka község határában, egy szőlőkkel körülvett dombtetőn található. Ennek törzskerülete 860 cm, 7 erőteljes ágából 2 az utóbbi másfél évtizedben sajnos lehasadt." [3.]

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei természeti értékeket bemutató oldalon még egy lelkes beszámolót olvashatunk:

"Anarcstól nem messze találjuk Szabolcsbákát, és a határában egy homokbucka tetején az ország legöregebb kislevelű hársfáját. Ez az ötszáz évesre becsült famatuzsálem az egykori hatalmas erdőségek utolsó mohikánja. Törzskerülete több, mint 8 méter, s 40 méteres lombkorona-átmérőjével lenyűgöző látványt nyújt. Hatalmas ágaival lekönyököl a földre, több helyütt gyökeret eresztve új sarjat hoz. Nemrégiben végeztünk ott szakkörömmel akáctisztítást, s örömmel állapítottuk meg, hogy a fa kitűnő egészségnek örvend. A védettséget 1981-ben kapta meg." [4.]

Az előző idézet írásának idején készülhetett ez a kép [5.]:

Sajnos a gyújtogatók ezt a fát sem kímélték. Egy másik weboldalon már így írnak a fáról:

"Szabolcsbákán az Öreghársat (szintén egy kislevelű hárs) 400-500 évesnek tartják, ez hazánk legidősebb és leghatalmasabb hársa. Kerülete nemrég 9,52 méter volt, de fokozatosan csökken (ma 8,46 méter) a fa állapotának romlása miatt. Sajnos, az elmúlt években tüzet raktak az odvában, emiatt még inkább pusztulófélben van." [6.]

Én 2008-ban láttam a fát. Ekkorra már 7 ágából 6 letört, a megmaradt egy ága is száradni látszott. A fa életerejét mutatja, hogy az égett törzsből egy helyen fiatal, erős ágak sarjadtak. Remélem ezek még sokáig életben tartják a fát, dicsőséges múltjára azonban aligha emlékeztetnek. 2008-as állapotáról itt láthatunk képeket.

források:

1. Magyar Nemzet és Történelmi Jelképek (http://www.nemzetijelkepek.hu/onkormanyzat-szabolcsbaka.shtml)

2. Magyarországi faóriások és famatuzsálemek (http://oregfak.emk.nyme.hu/telepules/keret.htm)

3. Az év fája 1997 - A kislevelű hárs (http://www.nyme.hu/fileadmin/dokumentumok/emk/novenytan/novenytan/kiadvanyok/evfa/EVFA1997.pdf)

4. Helyi jelentőségű természetvédelmi értékek - Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (http://www.foek.hu/zsibongo/termve/nemorsz/szabolcs/szabolcs.htm#baka)

5. Tourinform - Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (http://www.foek.hu/zsibongo/termve/nemorsz/szabolcs/szabolcs.htm#baka)

6. Óriások és matuzsálemek (http://www.sirbuday.hu/rakoczi/idos_fak.html)

A Hamuházi-erdő

Balatoncsicsótól északnyugatra terül el a Hamuházi-erdő, mely egykor hatalmas bükkök hazája volt. Az utolsó óriásbükk 2002-ben pusztult el. Ennek törzskörmérete meghaladta a 6 métert, így halálakor az ország egyik legnagyobb bükkfája volt. Csonkja még mindig áll, és ma a róla elnevezett "Öreg-bükk tanösvény" egyik megállópontja:

Ettől nem messze állhatott egykor egy másik, feltehetőleg még nagyobb bükkfa. Vajda Ernő 300 évesre becsülte a korát, 1965. októberében készítette róla ezt a képet:

[1.]

Az Erdészeti Lapok 1961. decemberi számában jelent meg egy cikk "Védjük meg erdeink öreg faóriásait!" címmel. A cikkben szerepel egy nagy bükkfa, mely lehet, hogy az előző képen láthatóval azonos. Mindkét fa törzse odvas, de más ismertető jegyet, mely egyértelműen bizonyíthatná az egyezést, én nem találtam a képeken:

[2.]

Végül egy képeslap a következő felirattal: "Magyarország legrégibb és legóriásabb bükkfája. Ma is áll a Veszprémi Rom. Kath. püspökség balatoncsicsói erdejében" Sajnos nem tudom mikori a kép, de minden bizonnyal nagyon régi. Ez a bükkfa leginkább a második képen látható fára emlékeztet:

[3.]

Az Erdészeti Lapok 1933. júliusi számában is olvashatunk egy nagy bükkről:

"Nem az utolsó helyet foglalja el a veszprémi püspökségnek Balatoncsicsó község határában elterülő erdejében védelemben részesített mintegy 400 éves nagy bükkfája." [4.]

Talán a cikk és az előbbi képeslap azonos időben született.

Az utolsó három képet elnézve lehet, hogy ugyanazt a fát látjuk, de hogy valóban így van-e valószínűleg már nem fog kiderülni.

Mára csak kisebb bükkök maradtak az erdőben, a legnagyobb a Hamuházi-forrástól délre áll, a turistatérkép is jelöli. Ennek törzskörmérete 5 méter körüli.

Források:

1. Dr. Vajda Ernő: Öreg fák (1969.)

2. Erdészeti Lapok, Elektronikus Periodika Archívum (http://epa.oszk.hu/01100/01192/01469/pdf/EL_1961_11_518-521.pdf)

3. Profila aukciók (http://www.profila.hu/auctions/-34424276/60032)

4. Erdészeti Lapok (http://www.erdeszetilapok.hu/?page=arch_view&id=4179)

Fejér megye császárfái

Egykor a soponyai kastély parkjában állt Magyarország legnagyobb császárfája. Törzskörmérete 530 cm volt [1.] :

[2.]

Fejér megye éghajlata kedvező lehet a császárfáknak, a legnagyobb példány ma is a megyében él. Ez a fa a seregélyesi kastély mögött áll, törzskerülete 4,6 méter. Ezen az 1910-20-as évekből származó képeslapon felfedezhetjük a fát a jobb oldalon. Sajnos a bal oldali nagyobb fának már nyoma sincs.

[3.]

És ugyanaz a fa 2006.-ban:

Források:

1. Történeti Kertek Adattára (http://www.historicgarden.net/?orszag=1&megye=7&varos=969&nyelv=)

2. Arborétumok országszerte (1984.) szerk.: Mészöly Győző

3. Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár gyűjteménye (http://tlwww.vmmk.hu/)

A henyei ősbükk

Balatonhenye és Kapolcs között, mező közepén szabadon áll a Balaton-felvidék legnagyobb és valószínűleg legidősebb fája, egy roppant méretű bükkfa. Minden elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy ez Magyarország legszebb bükkfája. Illetve volt. Azért csak volt, mert 2008. júliusában odvában tüzet raktak, aminek következtében törzsébe hatalmas üreg égett és a fa koronája is pusztulásnak indult. Szívszorító ilyen állapotában látni. A fa azonban még nem pusztult el, továbbra is áll, dacolva az idővel.

A fa a 80-as évek elején [1.]:

És egy évvel a tragédia előtt, még ép törzzsel. Valahol ott gyújthatták meg, ahol a kék táska van:

A fa mellett elhelyezett ismertető táblán ez olvasható:

"A Káli-medence legidősebb fája a mintegy 350-400 éves henyei bükkfa, amelynek átmérője 140 cm. A múlt század második felében az erdőirtások során kitermelt erdő egyetlen élő tanúja. Akkori gazdái, a Halász família tagjai hagyták meg az utókornak emlékül, így róva le kegyeletüket az öreg fák iránt."

(Valóságos mérete a fent leírtnál nagyobb, mellmagassági törzskörmérete 560 cm körül van, ez kb. 180 cm-es átmérőt jelent.)

Jelenlegi állapotáról itt találhatunk képeket: http://www.dendromania.hu/index.php?old=fotok . A "2009. július", illetve a "2008. december" galériákat kell keresni.

Források:

1. Dr. Sonnevend Imre: Káli-medence Tájvédelmi körzet I. (1984.)