"Keneséhez tartozó puszta Veszprém vm. enyingi j.-ban, (1900) 122. lak, ; u.t. Balatonfőkajár, u.p. Balatonakarattya. A fölötte lévő magaslaton van egy nevezetes szilfa, mely a XVI. sz. elejéről való." [1.]
Kaán Károly 1931-ben megjelent, Természetvédelem és a természeti emlékek című könyvében így ír a fáról:
"A szilfák királya kétségkívül az akarattyai szil (Ulmus campestris), melyet a balatoni nyaralók olyan szívesen keresnek fel. (95. kép.) Eötvös Károly írásaiban igen kedvesen emlékezik meg erről az öreg fáról.1 „Születése óta - így ír - magánosan áll ott a dombtetőn, Büszkén, védtelenül, viharok és villámok ostromamában." Tényleg fejedelmi és olyan az elhelyezkedése, hogy messze nyugatról, Tihany ormáról is látható.2 A fa mellől elragadó kilátás nyílik a Balaton felé. Alig csalódunk, ha feltesszük, hogy olyan ültethette oda, akit elbájolt e pontról nyíló gyönyörű kép és ezért valamiféle tanyát verhetett ezen a helyen, amely mellé azután ezt a fát ültette. A vallásalapok bérletileg hasznosított szántóföldjén álló és szűkre szabott szegényes kerítéssel övezett ennek az öreg fának mellmagassági kerülete 7.42 m. Mellmagassági átmérője 2.36 m. Magassága 22 m. Koronájának átmérője 26 m. A földtől mért 1.30 m magasságban már három hatalmas ágba tagolódik. A szétágazásnál kialakult lapos felületen korhadás keletkezett. Nincs kétségünk abban, hogy a vallás- és közalapítványok intézősége a jövőben fokozottabb gondozásban részesíti ezt a tiszteletre méltó öreg fát, és környezetét is e becses ereklyéhez méltóan alakítja ki."
1.Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül. I. köt.
2.Földváry: Erd. Kíséri. 1928. 325. old.
[2.]
1940-ben még csodálatos lombkoronája volt:
[3.]
[4.]
Az 1963-as Kertészeti Lexikonban is olvashatunk a nagy fáról:
"Akarattyai szilfa négyszázéves öreg szil (Ulmus carpinifolia Gled.) Balatonkenese határában Akarattyán; Rákóczi fájának is nevezik. 22 méter magas, kerülete mellmagasságban 7,5 m. Mint természeti emlék védelem alatt áll."
[5.]
Vajda Ernő másik könyvében, az 1968-as Öreg Fákban is közöl két képet a szilről:
1965. októberében:
[6.]
És 1967. októberében:
[7.]
Balogh András Magyarország nevezetes fái című művében ez áll:
"Kerülete 7,42 m, magassága 12 m, kora mintegy 400 év.
Kaán Károly azt írja, hogy nem nagy bizonyossággal, de talán történeti természeti emlékeink közé számíthatjuk az akarattyai öreg szilt is, bár egészen kizárt dolog, hogy a monda szerint alatta tartották volna meg a kenesei országgyűlést. Lehet azonban, hogy élő tanúja az akkori időknek, és így kevésbé látszik kétségesnek. hogy az 1532-i kenesei országgyűlés már ott találta. Eötvös megközelíti talán a valót, mikor azt írja, hogy a Batthyány, Bessenyei, Kisfa1udy és Nádasdy nemzetségek öregei, főbbjei az akarattyai szilfa előtt poroszkáltak el, mikor a kenesei országgyűlésre igyekeztek. [...]
Az első világháború óta Magyarországon elterjedt szilfavésszel szemben oly kiváló ellenállást mutató fa az utóbbi években sajnos ugyancsak gyors pusztulásnak indult. A kirándulók kényelméért fúrt kút a tápláló talajvizeket elvonta a fa elől, és ez gyengítette el a fa ellenálló erejét. A Mezei Ferenc irányításával folyó körültekintő és gondos intézkedésekkel egy ideig sikerült a további pusztulást feltartóztatni. A beteg ágcsonkokat eltávolították s ezzel megszabadították a fát a betegség közvetlen gócaitól, mely valóban szebb és biztatóbb jelenség volt, mint a betegségtől megtámadott években. Ezek után mégis a mintegy 60-70 %-ban elhalt szilfáink sorsára jutott. 1967 májusában a nagy szélvihar a fa 3 fő ága közül az ÉK-it ledöntötte, 1968-ban pedig már nem hajtott ki."
[8.]
"A balatonakarattyai Rákóczi-szilfa ma már nem él, csak egykori hatalmas törzsének pusztuló maradványait tekinthetjük meg a település parkjában. Rákóczi-fájának a nép nevezi évszázadok óta, mert a rege szerint a nagy fejedelem ehhez a szilfához kötötte ki lovát, és hirdette ki a nép „akarattyát”. Némelyek innen származtatják Akarattya nevét is. Ez azonban tévedés, mert az Árpád-kori oklevelek a községet már 1109-ben Terra Akaratia néven említették. Sőt, azt is tudjuk, hogy Rákóczi soha nem járt a Dunántúlon. Valószínűbb, hogy a róla született legendák legkiválóbb tábornokának, Vak Bottyánnak és az ő alvezérének, Béri Balogh Ádámnak ottani dicsőséges hadjáratai révén kötődnek a fejedelemhez. Elterjedt, hogy a fa tövében tartották 1532. január 1-jén az országgyűlést. Ez aligha igaz, hiszen a fa akkor még valószínűleg nem is létezett.
A Rákóczi-fa meghökkentő méreteket ért el. Még ma is megcsodálhatjuk tönkjének 742 centiméteres kerületét és 236 centiméteres átmérőjét. Valamikor 22 méter magas volt, korát 400-450 évre tartották, ám ez utóbbi adat minden bizonnyal túlzás. Az öreg szilfát már a múlt században is védték és gondozták, s afféle határfa szerepe is volt neki. A balatoni halászok a tihanyi apátsági templom két tornya és a Rákóczi-fa között húzott képzeletbeli vonal segítségével tudták a vízen is meghatározni Veszprém és Somogy megye határát. Ezt a vonalat igen fontos volt mindenkor ismerniük, mert nem halászhattak a szomszédos megye területén.
Az öreg fát 1853-ban villám sújtotta, s fél oldala akkor elhalt. Az 1943-ban védelem alá helyezett fa a második világháború alatt súlyos sérüléseket szenvedett. Lassan pusztulni kezdett, s utoljára 1967-ben zöldült ki; 1969-ben már csak vadhajtásai voltak; 1972-ben konzerválták. A valamikori büszke fának mára csak hatalmas tönkje maradt. Emlékére 1991 júniusában Szabadság-fát ültettek a park közepére. Az egykoron hatalmas szilfa megmaradt tönkjét ízléses fakerítés veszi körül, s mellette a fa emlékét hirdető tábla áll. (A magyarországi települések védett természeti értékei című könyv nyomán)"
[9.]
A Rákóczi-szil emléktáblája:
Eötvös Károly Balatoni utazás című novellasorozatát elolvashatjuk az Interneten is: http://mek.oszk.hu/04900/04924/html/index.htm
Források:
1. Révai Nagy Lexikona
2. Kaán Károly: Természetvédelem és természeti emlékek (1931), Magyar Elektronikus Könyvtár (http://mek.niif.hu/08200/08276/#)
3. StampCircuit (http://www.stampcircuit.com/Closed_Stamp_Auction/showitems.php?dirname=Closed_Stamp_Auction&class=Stamp&sale_id=1584&start_print=0)
4. Dr. Vajda Ernő: Fák, ligetek, erdők (1962)
5. Kertészeti Lexikon (1963)
6. - 7. Dr. Vajda Ernő: Öreg Fák (1969)
8. Balogh András: Magyarország nevezetes fái (1968)
9. Sulinet (http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1999/9933/vadvid/vadvid.htm)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése